A Varázskert örökösei c. darab – rendezője Sallai Zoltán László (Kossuth Rádió – Napközben, 2002-10-15 10:15)

2002. október 3. 20:03

– Péter György: – Figyelem, a darab teljes sötétségben zajlik és a nézők ülőpárnákon foglalnak helyet. Az előadás alatt hangot és fényt kibocsájtó tárgyakat kérjük mellőzni. A jegy mellé kapják ezt mindazok, akik a Varázskert örökösei c. illatos, hangzatos mesejátékot mennek, hát nem is tudom, hogy ezt mondjam-e megnézni, megismerni, meghallgatni. Bencsik Gyula riportja. – […]

– Péter György:
– Figyelem, a darab teljes sötétségben zajlik és a nézők ülőpárnákon foglalnak helyet. Az előadás alatt hangot és fényt kibocsájtó tárgyakat kérjük mellőzni. A jegy mellé kapják ezt mindazok, akik a Varázskert örökösei c. illatos, hangzatos mesejátékot mennek, hát nem is tudom, hogy ezt mondjam-e megnézni, megismerni, meghallgatni. Bencsik Gyula riportja.

– Bencsik Gyula:
– A Varázskert örökösei c. darab rendezője Sallai Zoltán László.
Honnan jutott eszedbe vak szereplőkkel látóknak színházat csinálni?

– Sallai Zoltán László, rendező:
– Maga a sötét élmény szerintem rendkívül izgalmas a látóknak. Tulajdonképpen keretet kerestem ennek az élménynek, tehát hogyan tudnánk minél több embernek megmutatni, hogy mi az a fantasztikus mély sötét, ahol mindenki egy kicsit önmagával találkozik, s jött az ötlet, hogy a színházon keresztül ezt esetleg megmutathatnánk látóknak. Amellett, hogy ez látóknak készül, ugyanúgy persze látássérültek is jöhetnek és nekik is teljesen élvezhető a darab. Sőt azt akarom mondani, hogy lehet vak szempontból még inkább, mert itt több érzetet is használunk. Az, hogy miért pont vak színészekkel, én teljesen biztos voltam abban, hogy egy ilyen közegben, ahol nincsenek tájékozódási pontok, tehát itt ki van zárva a vizualitás, legkönnyebben a vakok tudnak tájékozódni. Én magam, amikor részt vettem a próbákon és először besötétítettünk, bizony megijedtem, mert nekem kellett támpontokat keresni, hogy én magam hogyan tudok itt járni-kelni a teremben.

– B.Gy.:
– Nem tudom egy műhelytitok elárulható-e? Ugye nagyon decens módon leültettétek a nézőket egymás mellé négyesével. Ez gondolom azért kellett, hogy a közöttük lévő térben szabadon mozoghassanak a szereplők. Most ezek a vak szereplők valóban ott suhantak, szaladgáltak körülöttünk vagy csak ezt az érzetet keltették?

– Sallai Zoltán László:

– Ez így is volt, mert ha onnan jön a hang, akkor ott kellett lennie. Folyosót hagyunk a nézőtéren, hogy a nézők között játszanak a szereplők. Sokszor, amikor én is bent vagyok a nézőtéren, olyan hatásom van, hogy félelmetes, amilyen tempóban futnak. Mert a darab szerint van egy kis kergetőzős jelenet és igen, igencsak gyorsan, teljesen természetes tempóban futnak a szereplők.

– B.Gy.:
– Interaktívnak van hírdetve ez a mesejáték, amit most láttunk, aminek a nyilvános főpróbáján itt vagyunk. Én azt gondolom, hogy egy picit talán több interaktivitást lehetett volna belecsempészni. Ugye egyszer, ennyi talán elárulható, megkínálnak egy étellel, ill. egy fonál segítségével elvezettek valahová. Én többet vártam ebből.

– Sallai Zoltán László:
– Az elsődleges szempontok igen ez volt, hogy engedjen meg a darab minél több, akár mozgásos jelenetet, illat- és más érzetlehetőségeket. De nagyon nehéz. Tehát eleve klasszikus darabot nem tuduk találni, mert meg kellene erőszakolni a darabot, hogy részt tudjanak venni a nézők. Ez egy rendes megígért darab és ez a konkrét darab ennyit engedett meg. Arra mi is számítottunk, ha már kézbe adunk valami játékszert, ez a darab szerint egyébként egy varázsvessző, ha a nézőknek ezt kiosztottuk, akkor ez várható, hogy ez úgy fog működni, mint egy játékszer. És tulajdonképpen itt a sötétbe ezt mindenki akár váratlanul is úgy működhet, mint egy gyerek.

– B.Gy.:
– Magyar Csaba, a darab egyetlen férfiszereplője. Milyen érzés nem látóként látó, de egyébként a darab ideje alatt nem látó emberek között mozogni, velük kommunikálni, kapcsolatba kerülni? Egy kicsit mintha kiegyenlítődne a két csoport közötti különbség?

– Magyar Csaba, a darab egyetlen férfiszereplője:
– Ez is egy jó dolog benne, hogy most mi egy kicsit visszaadhatjuk azt a segítséget, amit kapunk általában, mert azért én optimista vagyok, úgy gondolom, hogy sok segítséget kapunk a látó emberektől. Vannak persze problémák, hiányosságok. Nagyon nagy boldogság, ez éltet minket, ezért csináljuk, hogy adhassunk a közönségnek. Ez nem egy igazi színház, itt nem ezen van a hangsúly, hogy mi színészkedünk, hanem egy olyan helyzetbe visszük az embereket, hogy elgondolkodhassanak egy kicsit az élet dolgain, hogy végülis így is lehet élni. Ez az állapot nem azonos a vaksággal, ezzel lehet leginkább utánozni vagy szimulálni a vakságot, a sötétséggel.

– B.Gy.:
– Ebben a darabban varázslatok kertjéről, gyönyörű virágokról van szó, gyümölcsfákról.
Te láttál-e már ilyeneket vagy születésedtől fogva vagy vak?

– Magyar Csaba:
– Én születésem óta nem látok, de mindenki el tudja képzelni a virágot, csak esetleg sok-sok apróságban eltér mindenkinek a külön kis belső világa.

– B.Gy.:
– Bemutató ma október 15-én, természetesen a Fehér Bot Napján