Az éjszaka tapintása (Népszabadság 2001. október 10. Szerda)

A Vakrepülés Társaság október 15-én, a fehér bot napján mutatja be hat világtalan szereplővel Donáti István Az éjszaka tapintása című darabját, amelyet azoknak a látó embereknek szánnak, akik szeretnének többet megérteni a vakok különleges világából-derült ki a sajtóbemutatón. A MTI jelentéséből kiderül: a teljes sötétségben tartott előadáson a földön ülő közönség olyan világba tsz utazást, amelynek „csak hangja, illata, érdessége és íze van.” Sallai Zoltán rendező a bemutatót követő beszélgetésen elmondta: Donáti István felkérésükre írta a darabot, a sötétre és érzékszervi megtapasztalásokra adaptálva a klasszikus színházat. Az előadáson nemcsak a színészek, hanem a hang- és egyéb hatásokért felelős közreműködők is vakok. Amint azt a rendező megjegyezte: látó ezt nem is tudta volna megcsinálni a teljes sötétségben. A közönség hangokon, illatokon keresztül követi a történetet, amelynek- egy italra, egy süteményre, egy „tengerparti sétára”-maga is részesévé válik.
Az előadás rövid próbasötétséggel kezdődik, amely után a közönség még elhagyhatja a termet. Sallai Zoltán szerint ez azért szükséges, mert kiszámíthatatlan az egyes emberek reakciója a látás adta biztonságos közeg elvesztésekor. Tapasztalataik alapján sokan félelemmel, de vannak olyanok is, akik agresszióval reagálnak a teljes sötétségre. Az előadást bemutató sajtóanyagban az alkotók kiemelik: a darab látóknak szól, arról, hogy megértsünk valami mást, magunktól különbözőt, arról, hogy vakok segítségével megéljünk egy másik dimenziót, amely csupán egy karnyújtásnyira van tőlünk. A történet óhatatlanul elgondoltat a másság fogalmáról-teszik hozzá-, segíthet a vakokról alkotott kép átértékelésében. Az október 15-i zártkörű bemutatót 27-én és 28-án követik az első nagyközönségnek nyitott előadások. Október 30-tól pedig az év végéig minden kedden műsoron lesz Az éjszaka tapintása a VII. kerületi Akácos Udvarban. (Akácfa u. 61.)