Fejléc kép
Láthatatlan játék a sötétben
Az oldal akadálymentesített

Keresés

Keresés

Menü

Baracsi Katalin: Színjáték a sötétben (Minők, 2011-02-03)

Színházi öltöző. Hangos nevetés, kapkodás. Az előadás kezdete előtt még egy utolsó kellék és jelmez ellenőrzés. Minden kész a nézők a fogadására. Hogy mégis mitől más az Éjszaka tapintása című darab egy hagyományos színházi élménytől, nem mástól, minthogy az egész előadás sötétben játszódik és a színpadon álló színészek szemmel ugyan nem látnak minket, de minden más érzékszervükkel érzik, értik és vezetik az előadásaikra ellátogató közönséget. Ők a Vakrepülés Színtársulat.
Az Éjszaka tapintása és az egész színtársulat megálmodója és életre hívója Sallai Zoltán. Donáti István íróval közösen a Vakrepülés számára írta ezt a sötétben játszódó romantikus, zenés szerelmi történetet. De vajon mi késztett arra valakit, hogy egy ilyen nem mindennapi színházi előadást hozzon létre? A társulat életének mindennapjaiba Máj Kriszta alapítótag avatott be. Sallai Zoltán egy külföldi útja során találkozott azzal a nem mindennapi kezdeményezéssel, hogy vak emberek adnak elő színdarabokat teljes sötétségben. Ez a személyes élmény nagyban befolyásolta a későbbi terveit. Hazaérkezve hirdetést adott fel. Az alapítótagok nagy beszélgetésbe kezdtek, hogy mégis hogyan lehetne nekilátni a színháznak. Mik azok a dolgok, amik érvényesülnek a sötétben. Így a három meghatározó elem az előadásaikban az ízek, az illatok és a mozgás lett. Számukra is kihívásokkal teli egy-egy próbafolyamot, hiszen ki kell próbálni mi az, ami működik a sötétben. Bár a technika fejlődése lehetővé teszi a Braille írással írott szövegkönyvek használatát és már vannak visszaolvasó számítógépek is, azért mégiscsak a szöveg és a mozgás megtanulása és rögzítése teszi ki a próbák oroszlánrészét. Persze ezek nem vasszigor mellett zajlanak, hanem sok nevetéssel és odafigyeléssel tudom meg a Társulat legújabb tagjaitól. Kriszta kicsit szomorkásan mondja ugyanis, hogy nagy a mozgás a társulaton belül, egy-egy új tag betanítása pedig igazi csapatmunkát igényel. Ez pedig egy szemernyit sem hiányzik belőlük. Mindenkit szívesen fogadnak.

Az Éjszaka tapintása ősbemutatójához visszatérve Kriszta elmondta, hogy ezzel és a többi előadásaikkal (Áramszünet, A varázskert örökösei) is az céljuk, hogy egy olyan ingert indítsanak be a nézőkben, ami egyszerre sokkoló és kizökkenti a szürke hétköznapokba belefáradtakat. Ahogy ő fogalmazott az emberek hajlamosak a saját mocsarukban megrekedni. Összes műsoron lévő produkciójukat a bizalom kíséri, amit ők adnak nekünk az előadás egészében és a sötétben mi is megérezzük, észrevesszük a mellettünk lévő rezdüléseit. Nagyon jó lenne, ha az emberek életében időnként le lehetne kapcsolni a villanyt – akár csak percekre is -, hogy jobban odafigyeljünk egymásra.
A Vakrepülés Színtársulat ehhez nyújt segítő kezet. Sose gondoltam volna, hogy a sötétben megtalálom a helyem egy turistákkal teli buszon, eszek – iszok, táncolok a vásári forgatagban és megmászom Görögországban a meteorákat, hallom a tenger moraját. Ezek mind teljesen hétköznapi dolgok egy látó ember számára. Sötétben azonban lehetősége van mindenkinek felélesztenie a belső látását. Az ízek, illatok, hangok és az idegenvezetőt alakító színész hangja biztonságot ad, miközben egy általános izgalom lesz úrrá a turista – nézőkön, hogy a darab elején elszakadt szerelmesek ugye egymásra találnak az út végén. Ha valaki szeretné jobban megismerni, átérezni a sötétben lévő fény és világosság élményét nézze meg a Vakrepülés Színtársulat bármelyik előadását! Garantálom, hogy olyan eddig nem tapasztalt vagy elfeledett érzések lesznek rajta úrrá, ami után más szemmel néz majd a világra és a benne élő emberekre!

Forrás: minok.hu