Egy terasz élete blog (részlet)

7végén olyan volt, hogy pénteken elmentünk akácos udvarba, a Vakrepülés társulathoz. Ez olyan színházi előadás, egy pincében, és annyi a különlegesség,
hogy
1. csak vak fiatalok játszanak a darabban
2. lekapcsolják a villanyt, és szó szerint SEMMIT sem látni. Az a típusú feketeség van, amiben még kontúrok sem látszódnak, tehát tulképp nyitva is lehet
a szemed, meg csukva is.
3. előadás közben aktiviti van: enni kell, táncolni meg mászkálni.

Szóval enyhén szólva átérezhető az állapot, asszem. nagyon jó darab volt. Ami kicsit fájdította a szívemet, hogy előadás végén, másfél óra múltán, mikor
már fogalmunk sem volt, hol vagyunk és merre „nézünk”, gyertyát gyújtottak a szereplők, egymás mellett állva. Mi kicsit megnyugodtunk, de rögtön azon gondookoztam,
hogy ezt csak nekünk gyújtják. Nekik ugyanolyan sötét marad.

:((