Láthatatlan színház

Amatőr színitársulat az övék: négy lány és három fiú. Kamaraszínház. Civilként a legkülönbözôbb foglalkozásokat űzik: van köztük angoltanár, zongoratanár, progarmozó matematikus, újságíró, egyetemista, szociális munkás. Vannak akik egészen óvodás koruk óta ismerik egymást, vannak akik csak két-három éve találkozatak elôször. Egy páran közülük elsô filmszerepükön is túl vannak. 1998-ban avanzsálódott a baráti társaság baráti társulattá, 2000-ben további két taggal bôvült a csapat. Azóta két darabjuk folyamatosan műsoron van, Az éjszaka tapintása, és a Varázskert örökösei című színművek, és a harmadik, egy musical,most alakul produkcióvá. Fesztiválok, külföldi vendégszereplések, és estérôl estére teltházas nézôtér az Akácfa utcai Pinceszínházban.Sikeresek, büszkék, boldogok.

Eddig a történet,igazából nincs benne semmi rendkívüli. Ám ők heten sosem látták sem egymást, sem a teltházas nézőtereket.

A Vakrepülés Színitársulat tagjai ugyanis vakok.

Interaktív előadásaikon, a koromsötétben ülve, állva, sétálva vagy táncolva , mi, látók, abba a világba csöppenünk, ahol ők vannak otthon. Illatok, hangok alapján tájékozódni, kézzel-lábbal kitapogatott, ismeretlen térben eligazodni: nekünk egyszeri, kalandos tapasztalás, számukra mindennapos rutin.

Ennek ellenére darabjaik nem az őket körülvevô sötétségről szólnak,a közönséget nem elrettenteni, inkább elgondolkodtatni szeretnék.Ráébreszteni arra, hogy van élet – mégpedig érzésekkel, élményekkel teli, teljes élet, egy cseppnyi pikantériával fűszerezve, egy nagy adag humorral nyakonöntve, az első, és legfontosabbnak hitt érzékünk nélkül is.

Tudják „ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.”