Tanai Ibolya: Vakrepülés – 2004-10-19.

Ha hajlandóak vagyunk legalább egy kis időre megtapasztalni, milyen érzés elveszíteni a látásunkat, később talán nem szánalmat érzünk a vakok iránt, hanem megtanuljuk, hogyan segíthetünk nekik természetesen. Ilyen élményt kínál a Vakrepülés Színtársulat, amely a Fehér Bot Napjának hetében Szombathelyen járt. Abban a városban, amely többek között egy, a világon is egyedülálló találmánnyal igyekszik megkönnyíteni a vakok mindennapjait.

Szembesülni a világgal a szemünk nélkül is lehet. A teljes sötétségben mi, látók is fogyatékossá válunk: eligazodni csak a hangok, a tapintás, a szagok és az ízek segítenek.

„Vigyázzatok a fejetekre, jó?
– Na, itt másszatok be, és tessék megkeresni!
– Nekem megvan!
– Miért, láttad?
– Nem.”

Tudjuk, hogy odabent teljes sötétség vár ránk. Már előre szorongunk, vagy legalábbis izgulunk. Biztonságot ad, hogy megfoghatjuk egymás kezét, mielőtt elmerülünk abban a világban, amelyben a vakok nap mint nap élnek. A sötétben aztán mi leszünk kiszolgáltatottak, segítség nélkül nem boldogulunk.

Czenki Zsuzsanna

„Az volt ebben a nem nyomasztó, hogy ez csak pár percig tart, és azután jön a világos, de ez nekik azért borzasztó, hogy egy életen át tart.”

Geosits Bea

„Ami nagy élmény volt nekem, hogy a vakok, akik segítettek bennünket, milyen finoman értek hozzánk.”

A világosban aztán kiderül, milyen is az a dobókocka és az a kártya, amelyből jósoltak nekünk, hogy ki volt az, aki segített leírni a nevünket, hogy miért volt olyan nehéz az ügyességi játék, amivel olyan sokáig próbálkoztunk, és hogy miként is lehet a sötétben megkülönböztetni a színes kockákat. A Vakrepülés Színtársulat játéka azoknak szól, akik szeretnék megtapasztalni a látás elvesztésének érzését.

Kiss Dorottya

„Nagyon jó volt kipróbálni, sajnálom azt, aki nem tette, és kérdezgettem, és mondták, hogy ők már teljesen megszokták, és vakságukkal együtt szeretik az életet. Biztos, hogy érdekesebb, de valamiben meg nehezebb is.”

A gyerekek még nem érzik a szánalmat, amit a felnőttek bizony gyakran élnek át, ha vakokkal találkoznak. Nekik ez egy különleges világ, olyan érdekességekkel, mint amilyen például a Braille-írás.

„Itt van ez a 6 pont, először azt tanuljuk meg, hogy a pontok hogyan helyezkednek el egymáshoz képest, és akkor a következő már az, mikor a betűket tanuljuk, magát a betűket, akkor mi is úgy kezdjük el tanulni, hogy két 6 pont között van egy betű. Például itt van az A betű, az a baloldali legfelső pont.”

Ha egyáltalán nem, vagy rosszul látunk, az teljesen bizonytalanná tesz bennünket. Ezt a látáshibákat szimuláló szemüvegek segítségével bárki kipróbálhatta.

Stöckert Eszter szociálpedagógus

„Nem látják teljes egészében azt a világot, amit mi, és ez főleg a közlekedésnél, ügyintézésnél nagy problémát okoz, vagy a társasági életnél, eljutni valahova, utazni, ez okozza nekik a fő problémát, és általában az emberek nem túl segítőkészek velük szemben, vagy pedig túl előzékenyek.”

Máj Kriszta művészeti vezető, Vakrepülés Színtársulat, Budapest

„A vakságom nekem semmi lelki problémát nem okoz. Apró bosszúságokat igen, tehát amikor mondjuk bemennék egy boltba, és nem tudok eladót keríteni, aki segítene, vagy elmennék egy pályaudvarra, és nem tudom, hogy melyik vágányhoz menjek, ezek az élet apró bosszúságai vagy zökkenői, de mint lelki probléma engem ez nem érint meg, mert nem ez az alapproblémám. Hanem szerintem fontosabb az, hogy az ember munkát találjon, hogy az ember akár családot tudjon alapítani, hogy a mindennapi életében boldoguljon.”

A vakok örülnek, hogy egyre jobban odafigyelnek rájuk, de további segítséget várnak. Bár ma már emelt családi pótlékot kapnak, és ingyen közlekedhetnek, az egyetlen segítőeszköz, amelyhez támogatással jutnak: a fehér bot. Miközben egy beszélő lázmérő 3 ezer forintba, egy speciális vérnyomásmérő pedig 40 ezer forintba kerül.

Erhardtné Dr. Molnár Katalin főtitkár, Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége

„Azt szeretnénk, ha azt a többletet, ami azért kell egy készülékben, mert vak ember használja vagy fogyatékos ember használja, ne nekünk kelljen megfizetni, hiszen nem tehetek róla, hogy így kell élnem.”

A vak emberek tájékozódását segíti az a világon is egyedülálló találmány, amelyet Szombathelyen fejlesztettek ki. A vasi megyeszékhelyen ma már minden buszmegállóban és helyijáratú buszon ilyen kis jeladók segítik a közlekedést. A vevőkészülék pedig, amelyet a vakok a nyakukba akaszthatnak, hangos információkat ad.

„Ön egy buszmegállóba érkezett. A buszmegálló neve: Zeneművészeti Gimnázium, Herény iránya. A következő beérkező járat neve 2C-s busz. A járat várhatóan 4 perc múlva érkezik a megállóba.”

Spitz György ügyvezető, SNTech Kft.

„Amikor a vak ember közeledik a buszmegállóhoz, először egy figyelmeztető jelzést kap, hogy egy buszmegállóhoz közeledik, a buszmegálló megnevezése: Thököly utcai buszmegálló. Tehát ezt a szöveget megkapja. Ezek után a rendszer meghatározza a vak ember helyzetét a megjelölt ponthoz képest, és közli is, hogy milyen távolságban van.”

Mára több lámpás kereszteződést, sőt néhány közintézményt is bekapcsoltak a rendszerbe. Ahhoz, hogy az egész városban közlekedni lehessen vele, még 30 millió forint hiányzik. A készülék előnye, hogy hangkártya is tartozik hozzá, amellyel az Internetről letölthető és meghallgatható bármilyen információ. A speciális eszközökhöz való hozzájutás mellett a vakok mindennapjait elhelyezkedési gondok is nehezítik. Jelenleg 4-500 fiatal tanul felsőoktatási intézményben, főleg szociális munkás szakon, értelmiségi pályákon elhelyezkedniük azonban sokkal nehezebb, mint fizikai dolgozóként.

Poór Szilvia szociális munkás

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem zavaró és egyáltalán nem szükséges a látás a szociális munkához, mert azért időnként, főleg olyan embereknél, akik nem szeretnek beszélni és nem tudnak, azoknál fontosabb az arcjáték, a mimika, az egyéb nonverbális kifejezésmód, ami ilyenkor azért nehézséget okoz a számomra, de próbálom ezeket a nehézségeket megoldani.”

Máj Kriszta

„Mindig azt mondjuk, hogy a világ, amiben mi élünk, a világ, amiben ti éltek. A világ az ugyanaz, amiben mi élünk, és amiben ti éltek, csak mindenki úgy alkalmazkodik hozzá, ahogyan tud.”

Tanai Ibolya

Forrás: Pro-28 Stúdió