Fejléc kép
Láthatatlan játék a sötétben
Az oldal akadálymentesített

Keresés

Keresés

Menü

Valaczkay Gabriella: Színjáték vaksötétben (NOL. 2002. október 14.)

“Táskát, mobiltelefont és szemüveget szíveskedjenek a ruhatárban hagyni.
A pincébe hangot és fényt kibocsátó tárgyakat tilos bevinni” – áll a
figyelmeztetés a Vakrepülés Társulat színlapján. A szabályok oka az, hogy
interaktív előadásaik koromsötétben játszódnak, a közönségnek is
szerepeket osztanak. A varázskert örökösei című új produkciójukban
például fenekére kötött párnával, zsinórba kapaszkodva botorkál a
néző az Akácos udvar pincéjében. A premier a Fehér Bot Hete
fesztiválon lesz holnap este nyolc órakor.
>
A Láthatatlan kiállítás adta az ötletet Sallai Zoltánnak, hogy vakokkal
alapítson színtársulatot. A hét évvel ezelőtti budapesti tárlaton
koromsötétben barangolhattak a látogatók egy híddal, patakkal, kukával,
újságosbódéval, zöldségesstanddal, bárpulttal berendezett térben. Vak
idegenvezető irányítgatta a bukdácsoló közönséget. Sallai
átszellemülten mesélt élményéről egy argentin ismerősének, aki
nemcsak láthatatlan kiállításról hallott már, hanem ilyen színházról is.
Az akkoriban orosz nyelvű újságnál dolgozó fiatalember 1998-ban
bekopogtatott a Vakok Általános Iskolájába, hogy színtársulatot
verbuváljon. Szkepszis fogadta. Aztán mégis beadták a derekukat néhányan
(például ketten az iskola tanárai közül), de hosszú időbe telt, amíg
a vak színészek elfogadták látó vezetőjüket.
Tavaly harminchárom előadást tartottak az Akácos udvarban. Az
éjszaka tapintására – amelyben számtalan illattal, hanggal,
esőimitációval és más, láthatatlan effektusokkal hatottak a
nézők érzékszerveire – egy hónapra előre lehetett csak jegyet
szerezni. A Vakrepülés Társulattal egyszeriben annyi dolga akadt Sallai
Zoltánnak, hogy feladta korábbi munkáját, így ma már szinte csak a
színház ügyeivel foglalkozik. Rendez, pályázatokat készít, és – többek
között – ruhákat vásárol. A lányok ugyanis nagyon igényesek, akármiben
nem mennek ki meghajolni az előadások végén. Fontos nekik, hogy
abban a másfél percben milyennek látja őket a publikum. Úgyhogy, ha
elkopik a jelmez, a rendezőbe karolva elballagnak egy
bevásárlóközpontba. Az eladók eleinte visszaéltek a helyzetükkel: Sallai
Zoltán nyilván nem sokat konyított a női cipőkhöz meg a
szoknyákhoz, a lányokra pedig szinte bármit rásózhattak.
Azóta rutinosabban intézi már a vásárlást a társulatvezető, ahogy
gyakorlatot szerzett a pályázatoknál is. Szintén alapítványi támogatásból
rendezheti meg a ma kezdődő Fehér Bot fesztivált. Az ötletet
egy drogos színjátszó csoportoknak tartott workshopon kapta, ahol
franciául tolmácsolt. A tréning vezetője, egy francia
mozgásterapeuta beszélt neki egy cseh színházi társulásról, ahol szintén
vakok és gyengén látók játszanak. Ők, a Kiosk Társulat is fellép az
Akácos udvarban Hedda, egy lány naplója című előadásával ma és
holnap este hat órakor. A brnói gárdával délelőttönként workshopot
tartanak a Vakrepülők, esténként pedig fellép az egyik csapat. A
műsorban szerepel még Sallai Zoltánék korábbi előadása, valamint
a Láthatatlan kiállításhoz hasonló élményt kínáló Áramszünet című
program.