Fejléc kép
Láthatatlan játék a sötétben
Az oldal akadálymentesített

Keresés

Keresés

Menü

Máj Kriszta

1975-ben születtem a kos jegyében. Tanulmányaimat a Vakok Általános iskolájában kezdtem. Szabad időmben eleinte meséket írtam, ezeket később felváltották a versek. Mikor kicsit nagyobb lettem, írtam néhány gyerekdarabot, amelyeket elő is adtunk az iskolában különféle rendezvények keretében. Az általános iskola befejeztével a Kassák Lajos gimnáziumban tanultam tovább, ahol 1995-ben érettségiztem. Ekkorra a versírást inkább már dalszövegek formájában próbálgattam, még egy kicsit gitározni is megtanultam. Én is, mint majdnem minden kamaszlány, azt a hiú ábrándot kergettem, hogy majd énekesnő leszek. A gimnáziumi tantárgyak közül az idegen nyelvek álltak hozzám a legközelebb. Érettségi előtt felsőfokú szóbeli nyelvvizsgát tettem angolból, majd sikeresen felvételiztem az ELTE BTK angol nyelvtanári szakára. A diploma megszerzése után visszakerültem tanítani a Vakok Általános Iskolájába, ahol jelenleg is dolgozom. Tanulmányaimat azonban munka mellett is folytattam, az ELTE Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai karának látássérült szakán, ahol 2002-ben diplomáztam. Ezt követően az Óbudai Egyetemen gyakorlatvezető mentortanárként szakvizsgát tettem 2018-ban.  Munkába állásom után nem sokkal tudomásomra jutott, hogy egy alakulóban lévő színjátszó kör szereplőket keres. Azonnal megtetszett az ötlet, és a színtársulat megalakulása óta színésze és művészeti vezetője vagyok a társulatnak. Első darabunkban, az Éjszaka Tapintásában rám Kalliopi, a görög lány szerepe jutott, aminek többek között azért örülök, mert rendkívül változatos. A színjátszó kör megalakulását követően szerepet kaptam Tímár Péter “Vakvagányok” című filmjében. Tetszett nekem, hogy vígjáték, ahol a vakokat nem a szánalmas és sajnálatra méltó, hanem a humoros és életszerető oldalukról próbálják megközelíteni. Fontos volt számomra az is, hogy ez egy musical. Mint már említettem, kislány koromtól fogva mindig szerettem énekelni, de nem voltam tisztában azzal, hogy érdemes-e komolyan foglalkozni a gondolattal. Végül egy meghallgatás után az a megtiszteltetés ért, hogy felénekelhettem a főszereplő lány dalait. Mindezzel párhuzamosan, továbbra is dolgoztunk a színtársulattal. Közben öt évig tanultam énekelni a Tunyogi nővérek énekiskolájában, ezen felbuzdulva hoztuk létre az énekes produkcióinkat. Jelenleg egy saját dalokból álló lemez megjelenésén dolgozom. A színtársulatnál végzett önkéntes munkámért 2006-ban megkaptam az akkori Pannon Példakép díját, mely azóta is nagy felelősséget ró rám. Színtársulatunk az évek során kilépett saját kereteiből, többen is szerepet kaptunk különféle társadalmi célú, és egyéb reklámfilmekben. Számos reklámszpot, és tévé/rádió állomás hangjai is lettünk. Az évek során rengeteget utaztunk, ez emberileg is közelebb hozta egymáshoz a tagokat, már inkább baráti társaságként tekintünk egymásra.