Fejléc kép
Láthatatlan játék a sötétben
Az oldal akadálymentesített

Keresés

Keresés

Menü

Nagy László

Sok szeretettel köszöntelek Webvándor!Ha ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy kíváncsi vagy arra, ki is vagyok én.

Íme életem eddigi krónikája:

1977 December 4-én születtem Budapesten. Ez önmagában még nem lett volna gond, ezt rajtam kívül még jó páran megtették aznap, csakhogy én 7 hónapos koraszülött lévén inkubátorba kerültem.
Akkoriban nem volt szokás (legalábbis Magyarországon nem) olyan oxigén szintmérőt szerelni az inkubátorokra, amely ellenőrzi a koraszülötteknek adott levegő oxigénszintjét. Ebből adódott az, hogy én túl sok oxigént kaptam így a bal szememet sikerült teljesen tönkretenni. A jobb szememmel látok, de csak kis távolságra. Igaz nem homályosan.
Óvodába és általános iskolába mint a hozzám hasonló látássérült gyerekek közül szinte mindenki a Magyar Vakok Általános Iskolájában és óvodájában “vészeltem át”. Az óvodai évekre viszonylag kevésbé emlékszem. Az általános iskola már “élménydúsabb” volt. Az első 2-3 évben én voltam az iskola ablaktörő bajnoka, bár ezért a tulajdonságomért értelemszerűen nem kedveltek túlzottan tanáraim, és nevelőtanáraim. Nem mondhatnám, hogy mostohán bántak volna velem. Harmadik környékén leszoktam eme “szenvedélyemről”, figyelmem ekkor a növények és állatok, na meg a csillagászat felé fordítottam. Ha rendesen látnék valószínűleg botanikus, ornitológus, vagy (és ez a legvalószínűbb) csillagász lett volna belőlem, és nem programozó. Ebben az évben esett meg velem (1986), hogy átestem egy komolyabb szemműtéten. A szaruhártyám kezdett leválni, így ki kellett venni és egymásikat kellett betenni a régi helyett. A műtét, és az ezt követő gyógyulási időszak 3 hónapig tartott, melyet végig kórházban kellett töltenem.
A felső tagozat, ha lehet még mozgalmasabb volt, mint az alsó. Ekkor ismerkedtem meg ugyanis a társulat egyik oszlopos tagjával Pál Zsolttal, vagy ahogy nyilván többen is ismerik Pillével. Innentől kezdve, egészen a középiskola végéig osztálytársak voltunk, így jól kiismertük egymást.Középfokú tanulmányomat a Neumann János Számítástechnikai Szakközép iskolában végeztem el. A beilleszkedés viszonylag könnyen ment, bár az általános iskolához képest sokkal többet kellett tanulni. De végül sikerült leérettségizni, majd még egy évet tanultam a Kalmár László Szakközép iskolában,ahol is egy felsőfokú programozói képesítést szereztem.
Egyetemi tanulmányaimat csak később (2016-ban) kezdtem el, jelenleg is Szociális Munkát tanulok a Károli Gáspár Református Egyetemen. A vakrepülés Színjátszó Egyesülettel  még 2002-ben kerültem kapcsolatba, azóta a társulat stabil tagja vagyok. Kezdetben mint ruhatáros segítettem, majd később lehetőségem nyílt színészi és énekesi ambícióim kibontakoztatására.
Néhány hobbim, természetesen a színtársulatot is ideszámítva:Szeretek olvasni, elsősorban természettudományos és Sci-Fi könyveket. A zenehallgatás is fontos kikapcsolódás a számomra. Nagyrészt  Country/Bluegrass zenéket hallgatok , de a XX. század POP illetve Rock zenéit is szívesen hallgatom. Látássérülésem okán – korlátozott mértékben –  de játszom számítógépes játékokkal. Elsősorban a stratégiai illetve űrszimulátor  játékokkal.
A mindennapos testmozgást igyekszem nem elhanyagolni, rendszeresen járok edzőterembe testsúlyomat és kondíciómat karban tartandó.